Hatvanhárom éves korában elhunyt kiváló barátunk és egyesületi tagtársunk, Pomucz Tamás. (1957 06. 12. -2020. 07. 31.)

Tamás a hazai vitorlás élet meghatározó és mindenki által ismert személyisége volt. 1989-ben vitorlázó európabajnok volt, illetve részt vett 1992-ben a barcelonai nyári olimpián. Ezt követően edző és szövetségi kapitány is volt. 

Az oktatási tevékenységet haláláig folytatta Siófokon. Eredményesen, mert sok vizsgázójuk volt, nagyon sok embert tanított meg a biztonságos hajózásra és a víz szeretetére. A vállalkozás folytatóinak ezúton is kívánjuk, hogy az iskola ugyanilyen sikeres maradjon!

Tamás aktív tagunk volt, minden közgyűlésen részt vett, minden témához volt elképzelése, javaslata.

Tamás kiváló ember volt, tele energiával, tervekkel, amelyek nagy részét meg is valósította. Első látásra kicsit morózusnak tűnt, de aki hosszabb ideje ismerte, tudta, hogy óriási szíve van.

Személyes emlékek róla:

• 2011. júniusában, az alakuló közgyűlésünkön -ami nála volt, Siófokon- azt szerettem volna, hogy ő legyen az egyesület elnöke. Nem vállalta, azt mondta így is rengeteg dolgot csinál, nem bírná még pluszban az egyesületi elnöki munkát. De minden segítséget megígért, és be is tartotta az ígéretet: egyik legaktívabb tagunk volt
• vizsgáztatóként is aktív volt. Egy alkalommal Balatonfüredre ő jött hozzánk gyakorlati vizsgabiztosnak. A kapunál vártuk, de ő a víz felöl érkezett: Siófokról a motorcsónakjával jött át Füredre. A vizsgákon mindig korrekten, a jelöltektől elvárható szinten kérte a feladatokat
• utolsó találkozásunk 2020. május végén volt: jeleztem neki, hogy a tavaszi "vírus vizsgaszünet" után nálunk lesz először gyakorlati vizsga, amelyen a hatóság egy vizsgahajó/egy vizsgázó módon akarja vizsgáztatni a jelölteket, ami éjszakába nyúló vizsgát eredményezett volna (szerencsére nem így lett) Azt hittem, a szokásos "morgós stílusában" közli majd a véleményét a Hatóság ezen elképzeléséről. Ehelyett csak felmordult, mondott egy rövidet az "egyszemélyes vizsgahajózás" szakmai helyéről, csendesen legyintett és meghívott egy kávéra, hogy inkább beszélgessünk.

Tudtuk, hogy régebb óta küzd betegséggel, de ebből semmi sem látszott rajta: erős és energikus volt. Halála váratlanul ért minket. Tamás, nyugodj békében, emlékedet megőrizzük!